Jó rég jöttem ide fel... mondjuk most is csak azért, hogy kiadjam a mérgemet. :"D Ugyanis a jó kis barátok mindig akkor tűnnek el, amikor nekem kurva nagy bajom van. Nem tudom, hogy mindenkinél így van-e... hát nálam kurvára igen.
Az egyik állandóan átbasz és mire rájönnék mi is van, addigra már az egész a süllyesztőbe esett. Elegem van. De képtelen vagyok elhajtani. Mondjuk, nem is kell elhajtanom, megy az magától. Arra jó voltam, hogy kihasználhasson egy-két unalmas napján. Hát köszönöm, jól esett. Wááááh... miért csak én vagyok ennyire szerencsétlen? -.-"""" Komolyan, ami az elmúlt 3-4 évben történt, legszívesebben kitépném, összegyűrném és olyan messzire hajítanám, amilyen messzire csak tudom. Vagy csak simán átírnám ezeket az éveket. 3-4 éve csak romokban az életem és ez nekem nagyon nem tetszik. Most egy holtponton vagyok és az úgy nevezett barátaimat sehogy sem tudom elérni. Van amelyik csak elhajt, hogy bocs, dolgom van, fárassz mást. Jól esik, tényleg...
És ilyenkor jut eszembe, hogy kurvára egyedül maradok a gondjaimmal. ._. De bezzeg, mikor nekik van bajuk, akkor... aht. Azt sem tudom, minek írom ezt ide. Semmi értelme... időpocsékolás csak.
